Nyári szabadságunkat Zalakaroson töltöttük, ahol utolsó este még kirúgtunk a hámból, elsétáltunk a kilátóhoz és betértünk egy kellemes vacsorára a lábánál lévő vendéglőbe. Mire odaértünk a hangulat már a tetőfokán volt, mert mint kiderült születésnapot ünnepeltek, ahol egy tangóharmonikás szolgáltatta a talpalávalót. Már ekkor könnyek gyűltek a szemembe, hiszen eszembe jutott nemrégen elhunyt nagypapám, aki még legnagyobb betegségében is a tangóharmonikája hangjából merített erőt. Az étlapot átnézve eldöntöttem, hogy ez az este titokban, de szóljon hát róla. Kedvenc desszertje mindig is a fánk volt, így most azt rendeltem. Amit kaptam, nem hasonlított nagymamám fánkjához, ami nagyon finom, mivel ez inkább amerikai fánk volt. Az eper dzsemmel a közepén érkező fánkok fogyasztása közben eldöntöttem, hogy én is amerikai fánk sütőforma szilikont fogok kérni családomtól karácsonyra, melynek segítségével megpróbálom elvarázsolni a falusi, zsírban kisütött fánkhoz szokott nagymamámat is. Remélem ízleni fog neki is, és közben ő is a nagypapára fog gondolni.