Olyan sokan megpróbálnak környezetemben leszokni a dohányzásról, és olyan keveseknek sikerül a dolog. Sikertelenségük okát bevallom nem igazán értem, hiszen nekem például egy kicsi nehézséget sem jelentett letenni a cigarettát, pedig naponta több mint egy dobozzal szívtam el a főiskolás éveim alatt. Cigarettázási szokásaim és a mennyisége diplomám kézhez vétele után sem változott, talán csak kicsit átalakult, mivel a munkahelyemen nem lehetett rágyújtani. Kolléganőim nem bírták olyan jól a nyolc órás munkaidő alatt fellépő elvonási tüneteket, így ők valamilyen alternatíva után néztek. Legjobbnak egyöntetűen az elektromos cigarettát találták, így kérvényt írtak a főnökségnek, hogy legalább azt használhassák az üzemen belül. Szerencséjükre az egyik tulajdonos is komoly dohányos, így kérésük nem talált süket fülekre és engedélyezték nekik az elektromos cigaretta használatát a szünetekben. Természetesen ezeket sem hozhatták be a területre, de ez a legkisebb mértékben sem érdekelte őket, hiszen volt ok várni a szünetet, addig pedig megpörgetni a munkát.