Kisfiamat sikerült egészen 8 éves koráig távol tartanom a labdarúgástól, de most, az iskolai rend változása miatt muszáj vagyok engedni. Fenntartásaim vannak ezzel a sporttal szemben, de saját idegrendszerem és a gyerek mozgásigényének kielégítése érdekében engednem kell. Sajnos nagyon kevés lehetősége van megismerkedni más sportokkal, mivel az iskola ezt és a tollaslabdát részesíti előnyben, délután 5 óra után pedig szeretném otthon látni családomat. Talán az a tény az egyedüli megnyugtató, hogy – bár sohasem focizott- az edzője szerint van érzéke ehhez a sporthoz, és ha a magyar labdarúgó válogatottba nem is fog belekerülni, az iskolai csapattal szép eredményeket érhet el. Ennem a részének nagyon örülök, hiszen hiszek abban, hogy fontos hogy a gyerekeket sikerélmény érje. Aminek kevésbé örülök a kezdődő sportkarrierjével kapcsolatban, az az, hogy ő lett a kapus és kapuskesztyű megvásárlásáról természetesen nekünk kell gondoskodnunk. „Természetesen” egyetlen ismerősünk sem volt oda a futballért, egyik sem volt  kapus, így kérni nem tudunk, meg kell vásárolnunk.